Ferenzes István: Mikor Csíkban járt a török

Mikor Csíkban járt a török,
véle jött még Nagy Mennydörög.

Rabolni jött a sok török,
komájához Nagy Mennydörög.

"Szebb ő, jobb ő, mint a török,
az én komám csíki ördög,

hogyha véle mennydörögök
elfeledem a törököt,

s itt maradok Fitód körött,
amíg görög lesz a török,

csárdást járunk, mennydörögöt,
s megsütünk egy hízott ökröt."

Így történt, hogy míg a török
gyújtogatott, sarcolt, törött,

Nagy Mennydörög bajszot pödrött,
komájával menydörögött.

Patakban folytak a sörök,
be is rugott Nagy Mennydörög.

"Édes komám, egyördögöm,
kancsóm üres, nincsen söröm,

üssenek meg a törökök,
ha nem hozol rögtön söröt!"

"Drága komám, Mennydörögöm,
egy perc múlva söröd löszön!"

Ördög koma egyet pörgött,
friss sörért ellődörgött.

De aztán, hogy véle mi lött,
ma sem tudja Nagy Mennydörög.

Vagy sörbe fúlt, vagy megszökött,
föld nyelte el az ördögöt.

Elment, el a pogány török,
Csíkban maradt Nagy Mennydörög.

Kincset, rabot vitt a török
s talán-talán egy ördögöt.

Egész nyáron érte dörög,
tüzel, mintha lenne görög.

a komáját az ördögöt
hívogatja Nagy Mennydörög.

"Szép komám van üsse döröng,
úgy ment el, hogy nem es köszönt!"